Több kórkép okozhat a Crohn-betegség tüneteivel részben megegyező panaszokat, így a diagnózis felállításához orvosa számos vizsgálat elvégzését javasolhatja.

Anamnézis (kórelőzmény) felvétel

A beteg általános egészségi állapotának és tüneteinek részletes rögzítése. Az orvos megkérdezi a beteget a tünetek jellegéről, intenzitásáról, illetve arról, hogy mennyi ideje állnak fenn, mi provokálja. Fontos információkat kaphatunk, ha a családjában előforduló betegségekre is kitérünk, hogy az esetleges genetikai hajlamra vonatkozóan is információkat szerezzünk.

Fizikális vizsgálat

Az orvos megvizsgálja a beteget, különös figyelmet fordítva a hasi régióra. Az érzékeny területeken való tapintás és a puffadás, valamint a szervi megnagyobbodás megfigyelésére kerül sor. A végbélen keresztül történő fizikális vizsgálat (RDV) is a kivizsgálás részét képezi: Crohn-betegségben – különösen ha elhanyagolt, nem kezelt, vagy a kezelésre nem jól reagál – sipoly járatokat lehet felfedezni.

Laboratóriumi vizsgálatok

Orvosa vérvizsgálat elvégzését javasolhatja a vérszegénység (anaemia), illetve más gyulladásos bélbetegségek kizárása érdekében. A laboreredményekben figyeljük a hemoglobin szintet, a CRP-t, a fehérvérsejtszámot, a vese- és májfunkciós értékeket, vas, folsav, B₁₂ -vitamin szintet.

Székletvizsgálat során a fertőzéses eredetű panaszok kizárásán túl a betegség aktivitásának mértékét széklet calprotectinnel, laktoferrinnel ellenőrizhetjük, illetve aktív gyulladás esetén a rejtett, mikroszkópikus székletvér is kimutatható (ez sokszor makroszkóposan, szabad szemmel is látható).

Két vérvizsgálat segítségével bizonyos antitestek jelenlétét vagy hiánya állapítható meg, amelyek segítségével esetenként eldönthető, hogy a gyulladásos bélbetegség melyik típusa áll fenn. A vizsgálat azonban önmagában nem elég a diagnózis felállításához, mivel nem minden betegnél alakulnak ki ezek az antitestek.

Kolonoszkópia (vastagbéltükrözés)

A kolonoszkópiás vizsgálat során orvosa a teljes vastagbelet és a vékonybél szájadékát is át tudja tekinteni egy vékony, hajlékony, kamerához csatlakoztatott megvilágított cső segítségével. Az eljárás során kis szövettani mintákat lehet kicsippenteni a bélfalból, amelyet aztán a mikroszkóp alatt megvizsgálnak.

Egyes betegeknél a gyulladásos sejtek egy-egy gócba (granulomákba) tömörülve találhatók meg. Ezek kimutatása alátámasztja a Crohn-betegség jelenlétét, mivel a colitis ulcerosában nem alakulnak ki granulomák (Crohn-betegségben szenvedőknél sem mindig). A kolonoszkópia kockázatai közé tartozik a vastagbél falának kilyukasztása, illetve a vérzés.

Szigmoidoszkópia és gasztroszkópia

A szigmoidoszkópiát nevezik részleges vastagbéltükrözésnek is. Ezen eljárás során orvosa egy vékony, flexibilis, megvilágított cső segítségével megvizsgálja a vastagbél alsó 60 centiméteres szakaszát. A vizsgálat általában néhány percig tart. Az eljárás korlátja, hogy a vastagbél felsőbb szakaszán lévő, illetve a vékonybélben található elváltozásokat nem mutatja ki.

A gasztroszkópia vagy gyomortükrözés az emésztőrendszer felső szakaszának endoszkópos vizsgálata. A Crohn-betegség a tápcsatorna bármelyik szakaszán jelentkezhet a szájüregtől a végbélnyílásig, ezért gyakran kerül sor a felső tápcsatorna átvizsgálására is.

CT-enterográfia – A standard képalkotó technika

A CT-enterográfia segítségével részletes kép alkotható a belekről. A vizsgálat során a teljes bélszakaszt, illetve a beleken kívül álló szöveteket is áttekintik röntgensugarak felhasználásával. Orvosa akkor javasolja ezt a vizsgálatot, ha pontosabban meg kell határozni a betegség elhelyezkedését és kiterjedtségét, illetve ha a szövődmények jelenlétét keresi (részleges elzáródás, abscessus kialakulása, vagy a fistulák megjelenése). A CT-vizsgálat nagyobb sugárterheléssel jár, mint a hagyományos röntgen vizsgálat.

Bizonyos esetekben MR-enterográfia is végezhető. Indikációja megegyezik a CT-vel, ám nem jár sugárterheléssel.

Kapszula endoszkópia

Általában akkor kerül sor a kapszula endoszkópia elvégzésére, ha a tünetek Crohn-betegségre utalnak, de a hagyományos diagnosztikai vizsgálatok nem mutatnak ki elváltozást. A vizsgálat során le kell nyelni egy kamerát tartalmazó kapszulát. A kamera ezt követően felvételeket készít, melyek aztán egy számítógépre kerülnek át. A képek innen letölthetők és egy monitoron megtekinthetők. A kapszula végighalad a gyomor-bélrendszeren, és végül a széklettel együtt távozik.

A kapszulás endoszkóp általánosságban nagyon biztonságos. Ha azonban a belek részlegesen elzáródtak, előfordulhat, hogy a kapszula elakad a belekben, és műtéti úton kell onnan eltávolítani. Ennek megelőzése érdekében a vizsgálat előtt érdemes meggyőződni arról, hogy nincsen jelen részleges bélelzáródás.