Léteznek zöldségek, melyeknek egy tipikus felhasználási formáját ismerjük annak ellenére, hogy minden egyes része gyógyhatással bírna, ha ennénk. Egyes vidékeken a karalábé a húsleves része, másutt inkább főzelékként ismerik, de leginkább sehogy sem fogyasztjuk, az élelmiszerboltok polcain már nincs is jelen. Gyökérzöldségként főzve a gumója ugyan ismerős lehet, pedig a leveleiben annál is több a vitamin. Ehetnénk belőle többet is, ugyanis az A-vitaminban gazdag, vadkáposztának is nevezett növény fogyasztása a kutatások szerint megelőzheti az allergiás és asztmás tüneteket is.

Bár az allergiás tünetektől szenvedők javának a hidegebb hónapok hoznak enyhülést, vannak olyanok is, akiknek panaszai az év minden hónapjában fennállnak. A tudomány fejlődése és az egyre célzottabb kutatások talán mutathatnak egy kis fényt az alagút végén az egész évben kényszerűen prüszkölőknek.

Tüsszögsz, viszket a szemed?

Az allergiás tünetek igencsak változóak lehetnek, összefoglaló néven szénanáthának is nevezik őket. A toll, por által kiváltott, náthához hasonló testérzetek az arra pechesen fogékonyaknál tulajdonképpen sosem szűnnek meg.

A legújabb kutatások szerint azonban a vitaminhiány is fokozhatja a fenti kellemetlenségeket. A legutóbbi vizsgálatok szerint megfelelő mennyiségű A-vitamin-bevitellel kordában tartható a szervezet hisztaminszintje, mérsékelhető a nyálkahártya nyákképzése, és csökkenthető a perivaszkuláris és peribronchiális gyulladás szintje. Hogy ez mit is jelent pontosan? Ha felturbózzuk testünk vitaminraktárát némi A-vitaminnal, az ereink és a légutaink gyulladásai mérséklődnek, azaz kevésbé lesznek érzékenyek a környezeti befolyásra.

Nem csak a bőrnek jó a karalábé

A retinolnak is nevezett A-vitaminnak számtalan jótékony hatását ismerjük. Elsősorban a bőrsejtekre gyakorolt tulajdonságait szoktuk kihasználni, ugyanis képes fokozni a kollagéntermelést. Védi a szemet és javítja a látást, támogatja a csontok és a fogak egészséges növekedését és épségét. Zsírban oldódó vitaminjaink egyike, mely megtalálható a sárgarépában, a csonthéjas gyümölcsökben, a sárgabarackban, a májban és a halakban, illetve a káposztafélékben is.

Nem véletlenül táposztó a káposzta

A káposztafélék hatalmas családja számtalan olyan növényt is magába foglal, melyről első ránézésre nem is sejtenénk. Ilyen a karalábé is. A Közép- és Észak-Európában őshonos leveles-gumós termény mostohagyereke a hazai konyhaművészetnek. Ugyan viszonylag igénytelen, és egész évben termeszthető, még a hétvégi húslevesek egyik alkotóelemeként számontartott gyökere is kezd kikopni a mindennapokból. Ha körbenézünk a boltok zöldségespolcain, elvétve találunk csak belőle, pedig évtizedekkel ezelőtt lila, zöld és fehér formái is elterjedtek voltak Magyarországon.

A karalábénak ráadásul csak a gumós gyökerét használjuk fel – ha megvettük, legtöbbünknél a leveles részei rögtön a szemétben landolnak annak ellenére, hogy éppen úgy ehetőek. Talán ha tudnánk, hogy valójában káposzta, a föld felett zöldellő leveles szárakkal is mernénk mit kezdeni a konyhában. Míg A- és C-vitaminban és rostokban gazdag gumóját elsősorban levesek és főzelékek alapanyagaként fogyasztjuk, leveleiből bátran készíthetünk salátát vagy akár meg is tölthetjük. Mindenképp érdemes egyben magunkkal vinni a piacról, ugyanis a levelei háromszor annyit tartalmaznak minden hatóanyagából, mint a föld alatti része. Fontos ásványianyag-raktár, szelén, kálium, kalcium, magnézium, réz, vas, kén, foszfor is nagy mennyiségben található benne. Miért is hagynánk veszni?